Hányszor mentett meg minket a tisztesség,
És a vágyam, hogy folyton keresselek?
Kissé esztelen a szerelem,
Szombat este ötkor ázunk az esőben.
Isten tudja, hogyan jutottam ide,
És nézem ahogy alszol, de nem ébresztelek fel,
Már elgyengültünk, remélem,
Mert ami megmaradt nekünk, az nem elég.
Te vagy, amire valaha a legjobban vágytam,
Amit akartam,
Te vagy, amire valaha a legjobban vágytam,
Amit akartam.
Megtenni hányszor akartam,
és a túl sok beszéddel hibáztam?
Nem tudva hol, hogyan és mikor,
Ez a sok év együtt oly kevésnek tűnik most.
Milyen szerelemre esküdtünk, csak Isten tudja,
De ma máshogy lesz, nem leszünk becsapva,
Egy nő vagyok a világban,
Ő mindent megtett, amit lehetett,
Egy percre sem felejtem el.
Te vagy, amire valaha a legjobban vágytam,
Amit akartam,
Te vagy, amire valaha a legjobban vágytam,
Amit akartam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése