Sok-sok év elmúlt már,
Kitartás és semmi sírás,
Nem kellett sosem egy férfi se,
Ki adjon vigasztalást.
De ennek vége mára,
Fátyol hullt arcomra,
De apa nem áll mögöttem,
Hogy lányát férjhez adja.
Most itt a kápolnában,
Állok fehér ruhámban.
Olyan sokáig vártam erre,
A boldogság könnyeivel.
Itt elhagyom a múltamat,
A lehetőséget megragadva,
A tökéletes férfit megtaláltam.
Száguldoznak bennem a gondolatok,
Ahogy nézem a folyosót,
A jövő megszépíti majd az emlékeim,
Apa és lánya közt a szakadékot.
Túlcsapongó érzelmek,
Nincs kéz, amit fogni lehet,
Nincs egy váll, amire támaszkodhatok,
Csak egymagamban sétálok.
Eljött az idő.
Most itt a kereszteződésben,
Birtoklás és örök hűség vár.
Most, szerelmem, te állsz mellettem,
Te kísérsz majd az élet kanyargós útján.
És most csak neked tartozom,
Azért, hogy a lehetőséget megragadtad,
Megmutattad, létezik tökéletes férfi,
Mert azelőtt nem ismertem olyat.
Most itt a kápolnában,
Kész vagyok, hogy bevalljam:
Olyan sokáig vártam erre,
A boldogság könnyeivel.
Itt elhagyom a múltamat,
A lehetőséget megragadva.
Ohh
Most itt a kereszteződésben,
Birtoklás és örök hűség vár.
Most, szerelmem, te állsz mellettem,
Te kísérsz majd az élet kanyargós útján.
És most csak neked tartozom,
Azért, hogy a lehetőséget megragadtad.
És egy nap a kislányom,
Kinyújtja a kezét,
Tudni fogja, a tökéletes férfit megtaláltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése