Tegnap még a tökéletes világról álmodoztunk,
Tegnap még egymásnak szép szavakat suttogtunk,
Míg a lelket kutattuk a másik szemében,
És az igazság feltűnt a tekintetedben.
Tegnap még együtt terveztük, hogy a világ a miénk lesz,
Tegnap még azt ígérted, ez a szerelem sosem ér véget.
Elég egyszer ezt a hibát elkövetni,
Hogy megtanuljam, milyen őszintén szeretni.
Mit tettél? Ma a büszkeséged lerombolta a reményt,
Ma a dühöd elhomályosította a fényt.
Haragod kitörölte a történetet,
És összezavartál, hisz annyi szeretetet kaptam tőled,
Ettől egyszerűen megtört a lelkem.
Mit tettél? Miattad tönkretettük a hajnalt,
Az éjszakák meghazudtolják a szavad.
Az ábrándjaim komédiává váltak,
Elfelejtetted, hogy a szerelem számít csak,
És kezeiddel összedöntötted a házunkat.
Holnap egy új nap kezdődik a világomban,
Holnap már nem olvasom a neved a verssorokban,
A bűnbánat szavaira nem hallgatok,
Fájdalom nélkül utasítom el a bűntudatod.
Elfelejtve, hogy tegnap reggel még hűséges szerelmed voltam,
Holnaptól még csak utálni sem foglak,
Kitörlöm az életemből az álmaid,
Fújja el a szél örökre az emlékeid.
Mit tettél? Ma a büszkeséged lerombolta a reményt,
Ma a dühöd elhomályosította a fényt.
Haragod kitörölte a történetet,
És összezavartál, hisz annyi szeretetet kaptam tőled,
Ettől egyszerűen megtört a lelkem.
Mit tettél? Miattad tönkretettük a hajnalt,
Az éjszakák meghazudtolják a szavad.
Az ábrándjaim komédiává váltak,
Elfelejtetted, hogy a szerelem számít csak,
És kezeiddel összedöntötted a házunkat.
És összezavartál, hisz annyi szeretetet kaptam tőled,
Ettől egyszerűen megtört a lelkem.
Mit tettél? Miattad tönkretettük a hajnalt,
Az éjszakák meghazudtolják a szavad.
Az ábrándjaim komédiává váltak,
Elfelejtetted, hogy a szerelem számít csak,
És kezeiddel összedöntötted a házunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése