Miért van az, hogy folyton csak a rosszat látod bennem?
Eskü, néha úgy érzem, csak ez táplál engem,
De, hogy őszinte legyek, ez csak bánt engem,
Mondhatnám, hogy elég volt, de ott bujkál bennem.
Így csak mondom magamnak, hogy ez működik nekem,
Tégy egy jó hosszú utat a Mercedesszel,
És talán beveszek valami gyógyszert,
Ja, attól majd én leszek Hercules.
Ez vagyok én, ez vagyok én, így fogadj el olyannak, amilyen vagyok.
Ez vagyok én, ez vagyok én, így fogadj el olyannak, amilyen vagyok.
Ez vagyok én, ez vagyok én, így fogadj el olyannak, amilyen vagyok.
Istenemre esküszöm, ember, ebben az életben minden ósdi,
És csak az arany ára nem a régi,
Harcolnék a lelkedért még a túlvilágon is,
Mert másodszorra kétszer ilyen bátor szeretnék lenni.
Na, elfogadsz úgy, ahogy vagyok?
Míg a halál el nem választ?
Mert ha nem, nem is várom már a választ,
Mégis hogy fogadjam el azt, ami a te sarad?
Miattad kétszer is meggondolom, hogy lélegezzek-e
Aztán mondod, nem élem túl, ha én most lelépek,
De még rejteget pár trükköt a zsebem,
Lazíts, nem kell többé a figyelmed.
Ez egy játék, ez egy vicc,
Az eredményt mégis miért számolom?
Szenvedni, szégyenkezni,
Egy nő vagyok, halld a hangom.
Ez egy játék, ez egy vicc,
Az eredményt mégis miért számolom?
Szenvedni, szégyenkezni,
Egy nő vagyok, halld a hangom.
Most ez egy játék, ez egy vicc,
Az eredményt mégis miért számolom?
Szenvedni, szégyenkezni,
Egy nő vagyok, halld a hangom.
Ez egy játék, ez egy vicc,
Az eredményt mégis miért számolom?
Szenvedni, szégyenkezni,
Egy nő vagyok, halld a hangom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése