Green Day - Jesus of Suburbia

[1. rész – Külvárosi Jézus]

Én vagyok a düh és szerelem fia,
A külváros Jézusa.
De nem a Bibliából jöttem,
Ennyi az étrendem,
Szóda és Ritalin.
Senki nem jutott még pokolra bűneim végett,
Már amennyire azt kijelenthetem,
Legalább is azok, akik velem jöttek.

És semmi baj nincs velem,
Én ilyennek születtem,
A látszat földjén élve,
Ahol nem hisznek bennem.

Megjavíttatom a tévémet,
Ülök a feszületemen,
A nappaliban, vagy a magán-méhemben,
Míg a szülők otthonról leléptek.
Szerelembe és bűnbe esni,
Alkohol, cigaretta és a Mari,
Hogy őrült lehessek,
És más kokainján éljek.

És semmi baj nincs velem,
Én ilyennek születtem,
A látszat földjén élve,
Ahol nem hisznek bennem.

[2. rész: Az elátkozottak városa]

A föld közepén,
A parkolóban,
A 7-11 mellett, ahol engem tanítottak.
Hazugság volt a jelmondat,
Hogy az otthon ott van, ahol a szívünk.
De micsoda szégyen,
Mert mindenki szíve
Máshogyan ver,
Időtől függetlenül.

A halottak városa,
Egy újabb elveszett országút végén,
Ahol a táblák a semmibe vezetnek el.
Az elátkozottak városa
A sok elveszett gyerek koszos arccal néz,
Úgy tűnik, ez senkit nem érdekel.

Láttam a graffitit,
A fürdőszoba falán,
Mintha a bevásárlóközpont szentírását olvasnám,
És így be kell vallani.
Nem mondott sokat,
De abban megerősített,
A föld középpontja
A világ legvége,
És nem is tudnám jobban leszarni.

A halottak városa,
Egy újabb elveszett országút végén,
Ahol a táblák a semmibe vezetnek el.
Az elátkozottak városa
A sok elveszett gyerek koszos arccal néz,
Úgy tűnik, ez senkit nem érdekel.

[3. rész: Nem érdekel]

Engem nem érdekel, ha téged sem,
Engem nem érdekel, ha téged sem,
Engem nem érdekel, ha téged sem érdekel.
[x4]

Nem érdekel.

Nagy rakás szar minden ember,
Akiket álszentek neveltek fel,
Újrahasznosított szívek, de sosem megmentettek,
A bölcsőtől egészen a sírig ez megy.
Mi vagyunk a háború és béke gyermekei,
Anaheimtől a Közel-Keletig,
Mi vagyunk a tanítványai,
A külvárosi Jézusnak.

A látszat földjén élve,
Ahol nem hisznek bennem.
A látszat földjén élve,
És én nem hiszek.
És nem is érdekel!
Nem érdekel! [x4]

[4. rész: Drága szerelmem]

Drága szerelmem, figyelsz rám?
Egy szóra sem emlékszem abból, amit mondtál.
Őrültek vagyunk, vagy csak én vagyok ütődött?
Vékony a határ elmebetegség és bizonytalanság között.
Oh, terápia, ki tudnád tölteni ezt az ürességet?
Kretén vagyok vagy csak túlságosan elégedett?
Senki sem tökéletes, és sok teher van vállamon,
Jobb szó híján, és ez a legjobb kifogásom.

[5. rész: Mesék egy másik csonka családról]

Élni, és nem lélegezni,
Olyan, mint tragédiában meghalni.
Futhatsz, menekülhetsz,
Hogy megtaláld, amiben hihetsz.
És magam mögött hagynám
Ezt a hazugságokkal teli orkánt.

Elveszett ebben a hit,
A városban, ami nem is létezik,
Így futok,
Menekülök,
A mazochista fénye után.
És magam mögött hagynám
Ezt a hazugságokkal teli orkánt.
És megjártam ezt az ösvényt,
Egymilliószor és még egyszer,
De ezúttal nem.

Nem érzek szégyent,
Így nem kérek megbocsátást.
Mikor nincs hová tartanod,
A kín elől menekülve,
Mikor áldozattá váltál,
Mesék egy másik csonka családról.

Most lelépsz...
Most lelépsz...
Most lelépsz...
Most lelépsz otthonról