Mit teszel, ha tudod valamiről, hogy az rossz neked,De egyszerűen nem tudod elengedni?
Én naiv voltam, a szerelmed meg olyan, mint egy cukorka,
Mesterségesen édes, megtévesztett a csomagolása.
Megtanultam vérezni, míg csapdába estem a hálódban,
Felemésztettél teljesen, az ágyadban csak egy áldozat voltam.
És ez igazán fáj belül, mert nem tudom elengedni,
Körbezárnak ezek a falak,
A szenvedés egyszerűen abba nem marad.
Utálom elveszettnek mutatni magam, mert én,
Én folyton visszatérek oda, ahonnan menekülnöm kéne.
El kell szabadulnom tőled, ott kell hagynom téged,
Elszabadulok, otthagylak, otthagylak.
Tudnom kellett volna, csak élvezet voltam a számodra,
Nem láttam át a szitán, minden csak illúzió volt.
Most nyalogatom a sebeimet, de egyre mélyebbre hatol a méreg,
Mindkettőnk jó csábító, de kedvesem, te rabul ejtettél engem.
Oh, lassan megtörök, ez a fájdalom örök,
A vonzerőd rabja vagyok, és a gyógymódért bármit megadok.
Minden lépésem egy újabb hibához vezet,
Én folyton visszatérek oda, ahonnan…
Nem gyógyulhatok, a fájdalom szétszaggatott,
S viszonzásképp ezért semmit nem kaptál,
Mivel szolgáltam rá,
Hogy érezzem a lassan égő lángok kínját?
És fordulhatok bárhová,
Mégis folyton visszatérek oda,
Ahonnan szabadulnom kéne.
El kell szabadulnom tőled, ott kell hagynom téged,
Elszabadulok, otthagylak, otthagylak.
Valahányszor levegőt vennék,
Elfojt a kétségbeesés
Sohasem lesz vége, vége.
Úgy látszik, sosem ébredek fel ebből a rémálomból,
Egy halk imát elsuttogok,
Legyen már vége, vége.
Idebent üvöltök,
Könyörgök, esdekelek,
Elég volt.
Most mit tegyek,
A szívem összetörted,
Szomorú, de igaz,
Minden egyes dobbanása rád emlékeztet.
És ez igazán fáj belül, mert nem tudom elengedni,
Körbezárnak ezek a falak,
A szenvedés egyszerűen abba nem marad.
Utálom elveszettnek mutatni magam, mert én,
Én folyton visszatérek oda, ahonnan...
Lassan megtörök, ez a fájdalom örök,
A vonzerőd rabja vagyok, és a gyógymódért bármit megadok.
Minden lépésem egy újabb hibához vezet,
Én folyton visszatérek oda, ahonnan…
Nem gyógyulhatok, a fájdalom szétszaggatott,
S viszonzásképp ezért semmit nem kaptál,
Mivel szolgáltam rá,
Hogy érezzem a lassan égő lángok kínját?
És fordulhatok bárhová,
Mégis folyton visszatérek oda,
Ahonnan szabadulnom kéne.
El kell szabadulnom tőled, ott kell hagynom téged,
Elszabadulok, otthagylak, otthagylak.
Csak ott kell hagynom téged.
El kell szabadulnom tőled, ott kell hagynom téged,
Elszabadulok, otthagylak, otthagylak.
El kell szabadulnom tőled, ott kell hagynom téged,
Elszabadulok, otthagylak, otthagylak.
El kell szabadulnom tőled, ott kell hagynom téged,
Elszabadulok, otthagylak, otthagylak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése