Végy egy lélegzetet, jó mélyet,
Mondja nekem: „Nyugalom!”
Ha játszol, a tét az életed
Vedd a fegyvert, és háromig számolj!
Most izzadok, lassan megmozdulok,
Nincs idő gondolkodni, én vagyok soron.
És most láthatod a szívem, ahogy dobog,
Láthatod a mellkasomon át.
Talán rettegek, de meghátrálni nem fogok,
Tudom, ki kell állnom a próbát.
Hát húzd meg a ravaszt!
Egy imát magadban még mormolj el,
Azt mondja: „Csukd be a szemed, úgy könnyebb lehet”
Aztán egy rémisztő gondolat képes az eszembe jutni,
Hogy ő itt van, azt jelenti, sosem kapott még ki.
És most láthatod a szívem, ahogy dobog,
Láthatod a mellkasomon át.
Talán rettegek, de meghátrálni nem fogok,
Tudom, ki kell állnom a próbát.
Hát húzd meg a ravaszt!
Ahogy az életem a szemeim előtt lepereg,
Tűnődöm, hogy látok-e még valaha napfelkeltét?
Sokaknak nem adatik meg, hogy búcsút intsenek,
De már késő átgondolnom az életem értékét.
És most láthatod a szívem, ahogy dobog,
Láthatod a mellkasomon át.
Talán rettegek, de meghátrálni nem fogok,
Tudom, ki kell állnom a próbát.
És most láthatod a szívem, ahogy dobog,
Láthatod a mellkasomon át.
Talán rettegek, de meghátrálni nem fogok,
Tudom, ki kell állnom a próbát.
Hát húzd meg a ravaszt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése