Nem vehetem meg a szerelmed, nem is próbálom,
Néha az igazság csak elszomorít, hát hazudni nem fogok.
De sose kérdőjelezd meg, hogy szívem érted dobog-e, érted dobog-e.
Tudom, messze nem vagyok tökéletes, nem az, amit megszoktál,
Nem ígérhetek neked semmit, nem áltatlak csillagokkal,
De sose kérdőjelezd meg, hogy szívem érted dobog-e, érted dobog-e.
Mert mikor már feladtad,
Mikor már nem számít, mit teszel, elég jó sosem lehet,
Mikor már nem hitted, hogy ez ilyen nehéz is lehet,
Akkor érzed meg, milyen az én szerelmem.
És mikor már sírsz érte,
Mikor esés után nem bírsz talpra állni, és padlón heversz,
Mikor már a barátaid sem állnak ott melletted,
Akkor érzed meg, milyen az én szerelmem.
Egy buliban nem találhatsz rám, talán csak nem vagyok olyan jó fej,
És nem is tekerem fel a rádiót, s éneklem: „Te vagy az egyetlen”
De sose kérdőjelezd meg, hogy szívem érted dobog-e, érted dobog-e.
Tudom, néha felkapom a vizet, és nem gondolom komolyan, amit mondok,
Tudom, nagyon óvom a szívemet, messze a ruhaujjamtól,
De sose kérdőjelezd meg, hogy szívem érted dobog-e, érted dobog-e.
Mert mikor már feladtad,
Mikor már nem számít, mit teszel, elég jó sosem lehet,
Mikor már nem hitted, hogy ez ilyen nehéz is lehet,
Akkor érzed meg, milyen az én szerelmem.
És mikor már sírsz érte,
Mikor esés után nem bírsz talpra állni, és padlón heversz,
Mikor már a barátaid sem állnak ott melletted,
Akkor érzed meg, milyen az én szerelmem.
Mert mikor már feladtad,
Mikor már nem számít, mit teszel, elég jó sosem lehet,
Mikor már nem hitted, hogy ez ilyen nehéz is lehet,
Akkor érzed meg, milyen az én szerelmem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése