Selyemgubó egy csöndes fán,
A sötét éjszakán keresztül figyelsz rám,
Mikor megtört szavakat suttogok hozzád.
És fellöksz, fellöksz keményen a felszínre,
A szívemben megvakultam, de te felébresztesz,
Felébresztesz a hóból, amiben születtem.
Most már látok,
Az egész világ az enyém lett,
Érzek és tapintok,
A szerelmemmel etetlek.
Kést szúrsz a hátamba,
És kihívsz, hogy nézzek szembe a támadással,
Azt mondod, gyáváknak nem jár jutalom,
Érezd a hőséget.
Fogd a kezem, bízom a szavadban,
Hozd a tüzet, nem érdekel, ha fájhat
Nyelvemen van a jövő,
Csókolj meg!
Most már látok,
Az egész világ az enyém lett,
Érzek és tapintok,
A szerelmemmel etetlek.
Kést szúrsz a hátamba,
És kihívsz, hogy nézzek szembe a támadással,
Azt mondod, gyáváknak nem jár jutalom,
Nyelvemen van a jövő.
Most már látok,
Az egész világ az enyém lett,
Érzek és tapintok,
A szerelmemmel etetlek.
A szerelmemmel etetlek.
Így a szerelmemmel etetlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése