Amandine Bourgeois - L'enfer et moi

Az ütést bevitted,
Úgy tűnik, nekem tetszett,
A bőr selymes kezet súrolt,
A hajnal is belepirult már,
Fájt, elviseltem, pedig gyilkolt,
Teljesen megbabonáztál.

Az életed pokollá tenném,
Ahol te csak veszíthetnél,
Óvatosan nézz a hátad mögé,
És én leszek ott.

Miattad sokat zokogtam,
Kezed nyomát még viseli a nyakam,
Bőrt váltani szerettem,
Klasszikus határaink voltak,
Szerelmünket méreggel imádtam,
Így lett gyönyörű minden.

Az életed pokollá tenném,
Ahol te csak veszíthetnél,
Óvatosan nézz a hátad mögé,

Az életed pokollá tenném,
Ahol te csak veszíthetnél,
Óvatosan nézz a hátad mögé,
És én leszek ott.

Az életed pokollá tenném most,
Míg a levegőd el nem fogy,
Legalább egyszer,
Ha nem is kétszer.

Kivéve, ha a csatát
Feladnánk.
(Az életed pokollá tenném)

Az életed pokollá tenném most,
Míg a levegőd el nem fogy,
Legalább egyszer,
Ha nem is kétszer.

Kivéve, ha a csatát
Feladnánk.
(Az életed pokollá tenném)

Az életed pokollá tenném most,
Míg a levegőd el nem fogy,
Legalább egyszer,
Ha nem is kétszer.

Kivéve, ha a csatát
Feladnánk.

Az életed pokollá tenném.