Mégis hova tűntek az elhagyatottak?
Elvesztek az emlékeidben.
Csak vánszorogsz tovább, a szíved darabokban,
Ahogy elveszünk a történelemben.
Az idő mégis hova repült?
Oda, ahol mintha a lelked kószálna
Mintha elveszne a hited abban, mi eltűnt,
Vagy egy csonka család üres előszobájába.
Ne fordulj el, csak mert rosszat álmodtál,
Ne fordulj el, néha jobb, ha elvesztél, mint, hogy valaki lát.
Nem szokatlan érzés, inkább csak kísérteties,
Újabb pillanat az idő csapdájában,
Nem igazán tudok rájönni, mi ez,
De mintha egy gyerek lenne, kit elhagytak.
Hát mégis hova tűntek az elhagyatottak?
Mint egy rég elvesztett háború katonái.
Sebeken osztozunk, mint az eltűntek okoztak,
És amire emlékszünk, hagyománnyá válik.
Ne fordulj el, csak mert rosszat álmodtál,
Ne fordulj el, néha jobb, ha elvesztél, mint, hogy valaki lát,
Ne fordulj el, ha egy pillanat ölelő karja vár,
Ne fordulj el a holnaptól már,
Ne fordulj el, ha egy pillanat ölelő karja vár,
Ne fordulj el, ha a szerelem ölelése vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése