Ja...
Ez az életem...
A saját szavaimmal, asszem...
Szerettél valaha valakit annyira, hogy a karod is odaadtad volna érte?
Nem mint metafora, nem, szó szerint megtennéd érte?
Mikor tudják, hogy a szívedben hordozod őket,
És tudod, hogy te jelentetted nekik a védelmet,
És elpusztítanál bárkit, aki bántaná őket.
De mi történik, ha fordul a kocka, s visszaharap a karma?
És minden, amiért kiálltál, bosszúból rád támad?
Mi történik, ha te leszel az ő fájdalmának fő forrása?
„Apu, nézd mit csináltam”, bocsi, de sietnie kell apunak.
„Apu, hol van anyu? Nem találom anyut, hol van?”
Nem tudom, menj játszani, Hailie, kicsim, apu elfoglalt.
Apu egy dalt ír, ez a dal nem íródik meg magától,
Adok neked egy lökést, aztán hintázhatsz magadtól.
Aztán fordul a kocka, szereted őt - mondod a dalban,
És kezet emelsz az anyjára, akinek a kiköpött mása,
Ez Slim Shady, igen kicsim, Slim Shady őrült,
Shady csinált engem, de ma Shady álomra szenderül.
És mikor meghalok, csak tarts ki, ne sirass,
Örülj mindig, ha meghallod a hangomat,
Csak tudd, hogy fentről figyellek és mosolygok,
És nem fájt semmi, így kicsim, neked se fájjon,
Csak mosolyogj vissza.
És mikor meghalok, csak tarts ki, ne sirass,
Örülj mindig, ha meghallod a hangomat,
Csak tudd, hogy fentről figyellek és mosolygok,
És nem fájt semmi, így kicsim, neked se fájjon,
Csak mosolyogj vissza.
Még mindig megvan ez az álom, ott hintáztatom Hailie-t,
Ő csak sikít, nem akar hallani engem énekelni,
„Anyu miattad sír, miért? Miért sír anyu?”
Picim, apu többet nem lép le, „Apu, te hazudsz”.
„Te mindig ezt mondod, mindig ez az utolsó alkalom,”
„De többet nem lépsz le, apu, kellesz nekem itthon.”
Dobozokat rakosgat az ajtó elé, próbája elzárni az utam,
„Apu, kérlek, apu, ne menj, apu – ne, hagyd abba!”.
Benyúl a zsebébe, elővesz egy apró medált,
Van benne egy kép, „Ez biztonságban tart, apu, tartsd magadnál”
Hirtelen felnézek, ez csak én vagyok a tükörben,
Bizonyára ezek a kurva falak beszélnek, mert ember, hallom őket.
Azt mondják, „Csak egy esélyed van már, hogy helyrehozd ezt” – és ez a ma este,
Most menj ki oda, és mutasd meg, hogy szereted őket, mielőtt késő lenne,
És ahogy sétálok ki a hálószoba ajtómon,
Színpaddá válik, ők eltűntek, és világít a reflektor,
És énekelem...
És mikor meghalok, csak tarts ki, ne sirass,
Örülj mindig, ha meghallod a hangomat,
Csak tudd, hogy fentről figyellek és mosolygok,
És nem fájt semmi, így kicsim, neked se fájjon,
Csak mosolyogj vissza.
És mikor meghalok, csak tarts ki, ne sirass,
Örülj mindig, ha meghallod a hangomat,
Csak tudd, hogy fentről figyellek és mosolygok,
És nem fájt semmi, így kicsim, neked se fájjon,
Csak mosolyogj vissza.
Hatvanezer ember, a székükből mind felugranak,
A függöny lemegy, a lábaim elé dobálják a rózsákat,
Meghajolok, és köszönöm mindenkinek, hogy eljöttek,
Hangosan ordítoznak, vetek egy utolsó pillantást a közönségre.
Lenézek, és nem hiszem el, amit látok éppen,
„Apu, én vagyok, segíts anyunak, a csuklói vérzenek”
De édesem, Svédországban vagyunk, hogy jutottál el ide?
„Követtelek apu, te mondtad, hogy nem mész el”.
„Hazudtál nekem apu, és most miattad anyu szomorú”
„És neked vettem ezt az érmét, azt írja, te vagy ’a legjobb apu’”
„Csak ennyit akartam, csak neked akarom ezt adni”
„Értem a lényeget – rendben, én és anyu kész vagyunk menni”.
De kicsim, várj, „túl késő, apu, elpazaroltad a lehetőséget”
„Most menj ki és mutasd meg nekik, hogy nálunk jobban szereted őket”.
Ez az, amit akarnak, Marshall
Tovább kiabálják a neved, téged akarnak,
Nem csoda, hogy nem bírsz elaludni, csak jöhet az újabb tabletta,
Igen, fogadok hogy ezt teszed, hisz erről rappelsz, ja, „légy önmagad!”
Hallom a lelkes fogadtatást, eddig nem is vágtam,
Hogy lehet az, hogy a függöny rám zárul,
Megfordulok, baszki, egy fegyvert látok a földön,
A fejemhez emelem, és kiabálom „véged, Shady”, és elsütöm.
Az ég elsötétül, az életem lepereg,
A repülő, amin lennem kéne, lezuhan, és hamuvá lesz,
Ezután csörög az ébresztő, felébredek, a madarak csiripelnek,
Tavasz van és Hailie kint hintázik a testvérével.
Odamegyek Kimhez és megcsókolom,
Megmondom, hogy hiányzik, Hailie csak mosolyog,
És kacsint a kis húgára,
Majdnem mintha azt mondanám…
És mikor meghalok, csak tarts ki, ne sirass,
Örülj mindig, ha meghallod a hangomat,
Csak tudd, hogy fentről figyellek és mosolygok,
És nem fájt semmi, így kicsim, neked se fájjon,
Csak mosolyogj vissza.
És mikor meghalok, csak tarts ki, ne sirass,
Örülj mindig, ha meghallod a hangomat,
Csak tudd, hogy fentről figyellek és mosolygok,
És nem fájt semmi, így kicsim, neked se fájjon,
Csak mosolyogj vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése