Ja...
Ez az életem...
A saját szavaimmal, asszem...
Szerettél valaha valakit annyira, hogy a karod is odaadtad volna érte?
Nem mint metafora, nem, szó szerint megtennéd érte?
Mikor tudják, hogy a szívedben hordozod őket,
És tudod, hogy te jelentetted nekik a védelmet,
És elpusztítanál bárkit, aki bántaná őket.
De mi történik, ha fordul a kocka, s visszaharap a karma?
És minden, amiért kiálltál, bosszúból rád támad?
Mi történik, ha te leszel az ő fájdalmának fő forrása?
„Apu, nézd mit csináltam”, bocsi, de sietnie kell apunak.
„Apu, hol van anyu? Nem találom anyut, hol van?”
Nem tudom, menj játszani, Hailie, kicsim, apu elfoglalt.
Apu egy dalt ír, ez a dal nem íródik meg magától,
Adok neked egy lökést, aztán hintázhatsz magadtól.
Aztán fordul a kocka, szereted őt - mondod a dalban,
És kezet emelsz az anyjára, akinek a kiköpött mása,
Ez Slim Shady, igen kicsim, Slim Shady őrült,
Shady csinált engem, de ma Shady álomra szenderül.
És mikor meghalok, csak tarts ki, ne sirass,
Örülj mindig, ha meghallod a hangomat,
Csak tudd, hogy fentről figyellek és mosolygok,
És nem fájt semmi, így kicsim, neked se fájjon,
Csak mosolyogj vissza.