Tudom, van fájdalom, tudom, van gyötrelem,
De az emberek változnak, az Úr tudja, nem vagyok egy szent,
A magam módján megbánom pár döntésem.
Hogy kérjek bocsánatot? Hogy kérjek bocsánatot?
Megrémültem, nem láttam előre, oh, mit mondasz nekem,
Bár lelked sérült, de megtennék bármit azért, hogy ezt átvészeljük.
Rajzolj mosolyt arcomra, és ments meg még ma,
Egy üres oldal vagyok, életre és rád várva.
Lelkemre fess szívet, legyek a remekműved,
Egy üres oldal vagyok, készen állok arra, hogy éljek.
Szívünk hadd álljon meg, majd verjen egyszerre,
Szívünk hadd álljon meg, majd verjen együtt örökre.
Hogy törölhetnék el egy döntést, mit meghoztam,
Hogy mehetnék vissza, mégis mit mondjak?
Mi megmarad, az csak szívünk tele gyalázattal.
Hogy kérünk bocsánatot? Hogy kérünk bocsánatot?
Megrémültem, nem láttam előre, oh, mit mondasz nekem,
Bár lelked sérült, de megtennék bármit azért, hogy ezt átvészeljük.
Rajzolj mosolyt arcomra, és ments meg még ma,
Egy üres oldal vagyok, életre, rád várva.
Lelkemre fess szívet, legyek a remekműved,
Egy üres oldal vagyok, készen állok arra, hogy éljek.
Szívünk hadd álljon meg, majd verjen egyszerre,
Szívünk hadd álljon meg, majd verjen együtt örökre.
Az időben visszamennék, és akkor észrevenném,
Hogy lett lelkünk eggyé, és örökké élnénk.
Rajzolj mosolyt arcomra, és ments meg még ma,
Egy üres oldal vagyok, életre, rád várva.
Lelkemre fess szívet, legyek a remekműved,
Egy üres oldal vagyok, készen állok arra, hogy éljek.
Szívünk hadd álljon meg, majd verjen egyszerre,
Szívünk hadd álljon meg, majd verjen együtt örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése