Érezted már valaha összetörtnek magad?
Megesett, hogy nem találtad a helyed?
Egyszerűen csak nem illettél sehova,
És senki nem értett meg.
Szerettél volna elmenekülni?
Bezárkóznál a szobádba?
A rádiót olyan hangosra tekerve,
Hogy senki se hallja, ahogy ordítasz?
Nem, te nem tudhatod, milyen ez,
Mikor semmi sincs rendben
Nem tudod, milyen lehet a helyemben.
Megsértve, elveszve,
Kint hagyva a sötétben.
Megrúgva, mikor már padlón vagy,
Mintha kegyetlenül elbántak volna velem.
Az összetörés határán állva,
És senki sincs ott, hogy megmentsen,
Nem, te nem tudod, milyen érzés ez.
Íme az életem.
Valaki más szeretnél lenni?
Eleged van belőle, hogy mindig kimaradsz?
Elszántan vágysz valami többre,
Mielőtt véget ér az élet?
Egy világban ragadtál, amit utálsz?
Eleged van azokból, akik körülvesznek?
A hamis mosolyokból és hülye hazugságokból,
Míg legbelül vérzel.
Nem, te nem tudhatod, milyen ez,
Mikor semmi sincs rendben,
Nem tudod, milyen lehet a helyemben.
Megsértve, elveszve,
Kint hagyva a sötétben.
Megrúgva, mikor már padlón vagy,
Mintha kegyetlenül elbántak volna velem.
Az összetörés határán állva,
És senki sincs ott, hogy megmentsen,
Nem, te nem tudod, milyen érzés ez.
Íme az életem.
Senki sem hazudott még a szemedbe,
És még senki nem támadott téged hátba,
Talán azt hiszed, boldog vagyok,
De semmi nem fog rendbe jönni!
Mindenki mindig megadta neked, amit akartál,
Sosem kellett megdolgoznod érte, mindig ott volt,
Nem tudod, hogy ez milyen érzés,
Hogy ez milyen érzés!
Megsértve, elveszve,
Kint hagyva a sötétben.
Megrúgva, mikor már padlón vagy,
Mintha kegyetlenül elbántak volna velem.
Az összetörés határán állva,
És senki sincs ott, hogy megmentsen,
Nem, te nem tudod, milyen érzés ez.
Megsértve, elveszve,
Kint hagyva a sötétben.
Megrúgva, mikor már padlón vagy,
Mintha kegyetlenül elbántak volna velem.
Az összetörés határán állva,
És senki sincs ott, hogy megmentsen,
Nem, te nem tudod, milyen érzés ez.
Íme az életem.
Íme az életem.
Íme az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése