Érezted már valaha összetörtnek magad?
Megesett, hogy nem találtad a helyed?
Egyszerűen csak nem illettél sehova,
És senki nem értett meg.
Szerettél volna elmenekülni?
Bezárkóznál a szobádba?
A rádiót olyan hangosra tekerve,
Hogy senki se hallja, ahogy ordítasz?
Nem, te nem tudhatod, milyen ez,
Mikor semmi sincs rendben
Nem tudod, milyen lehet a helyemben.
Megsértve, elveszve,
Kint hagyva a sötétben.
Megrúgva, mikor már padlón vagy,
Mintha kegyetlenül elbántak volna velem.
Az összetörés határán állva,
És senki sincs ott, hogy megmentsen,
Nem, te nem tudod, milyen érzés ez.
Íme az életem.