Mikor először elhagytál, én többet akartam,
De te a szomszéd csajt basztad, mire volt jó az?
Mikor először elhagytál, nem tudtam, mit szóljak,
Sosem hagytak így magamra, egész ültem egymagam.
Akkor úgy elvesztem én,
De a barátaimtól jött egy kis segítség,
Megláttam a fényt az alagút végén.
Most engem hívogatsz a telefonon,
Úgyhogy nyüszíts csak, jajgathatsz most,
És ez csak azért van, mert meghalsz a magánytól.
Először, mikor látom, hogy sírsz,
Az igazán felvidít, igazán felvidít.
Aztán rosszul érzem magam egy ideig,
De igazából ez csak felvidít, igazán felvidít.
Valahányszor összefutunk, azt mondod, kellek neked,
Mire azt felelem, nem hiszem, azt nem hiszem.
Nem bírtam leállni, egyre csak nevettem,
Miattad romlott a mentális egészségem, elég beteg lettem.
Akkor úgy elvesztem én,
De a barátaimtól jött egy kis segítség,
Megláttam a fényt az alagút végén.
Most engem hívogatsz a telefonon,
Úgyhogy nyüszíts csak, jajgathatsz most,
És ez csak azért van, mert meghalsz a magánytól.
Először, mikor látom, hogy sírsz,
Az igazán felvidít, igazán felvidít.
Aztán rosszul érzem magam egy ideig,
De igazából ez csak felvidít, igazán felvidít.
Először, mikor látom, hogy sírsz,
Az igazán felvidít, igazán felvidít.
Aztán rosszul érzem magam egy ideig,
De igazából ez csak felvidít, igazán felvidít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése