Csak bámulom a tükörképem:
„Miért teszem ezt magammal?”
Elvesztem az eszem egy apró tévedésen,
Majdnem a polcon felejtettem az igazi önmagam.
Ne, ne, ne, ne, ne...
A csillagok homályában ne felejtsd el, ki is vagy igazán,
A látszat csal, az álmok hitet adnak,
Rendben van, hogy nem vagy jól.
Néha nehéz követni, mit a szíved diktál,
A könnyek nem jelentik, hogy kikapsz, bárkinek fájhat,
Csak légy hű önmagadhoz!
(önmagadhoz [x11])
Fésülöm a hajam, tökéletesen festek?
Elfelejtettem, hogy illeszkedhetek a világba,
Több próbálkozás, kevesebb siker,
Mert a lelkemben minden ordít.
Ne, ne, ne, ne, ne...
A csillagok homályában ne felejtsd el, ki is vagy igazán,
A látszat csal, az álmok hitet adnak,
Rendben van, hogy nem vagy jól.
Néha nehéz követni, mit a szíved diktál,
A könnyek nem jelentik, hogy kikapsz, bárkinek fájhat,
Csak légy hű önmagadhoz!
Igenek és nemek, egók, ál-műsorok, hűha!
Csak menj, és hagyj engem!
Igaz beszéd, igaz élet, szép szerelem, jó éjszaka,
Egy mosollyal, ez az otthonom!
Ez az otthonom…
Ne, ne, ne, ne, ne…
A csillagok homályában ne felejtsd el, ki is vagy igazán,
A látszat csal, az álmok hitet adnak,
Rendben van, hogy nem vagy jól.
Néha nehéz követni, mit a szíved diktál,
A könnyek nem jelentik, hogy kikapsz, bárkinek fájhat,
Csak légy hű önmagadhoz!
Yeah yeah yeah
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése