A szíved nagyon megszakad,
Ha nem műanyagból van,
A fahájcsillagokon keresztül szívtál magadba,
Mert az ízed olyan keserű volt,
De a keserű is inkább édes,
A szerelemben csalódott hercegnő vagyok,
És megehetsz.
Túl sokat adtam neked,
Túl sokat érinthettél meg,
A kemény vas volt a bársonykesztyűn keresztül,
Egy altatódal voltál,
És megvakítottál,
De most csak nevetek,
Mert te vagy az, kit hátrahagynak most,
Hogy sírsz, azt látom.
Most, hogy a te cipődben már én járok,
(Igen) Most, hogy a te cipődben már én járok,
Hirtelen úgy döntöttél, már le is kopogod,
Felébreszted az egész szomszédságot,
Hogy én nem vagyok jó, mindenkinek elmondod,
Én tudtam, hogy így lesz, a karma visszavágott,
Visszavágott,
És olyan jó dolog,
Hogy a cipő ott
Van az én lábamon.
Igen, bébi,
Tudom, hogy fáj ez,
Mikor épp megkapnád,
Amit érdemelsz.