Selyemgubó egy csöndes fán,
A sötét éjszakán keresztül figyelsz rám,
Mikor megtört szavakat suttogok hozzád.
És fellöksz, fellöksz keményen a felszínre,
A szívemben megvakultam, de te felébresztesz,
Felébresztesz a hóból, amiben születtem.
Most már látok,
Az egész világ az enyém lett,
Érzek és tapintok,
A szerelmemmel etetlek.